Kábé öt éve találkoztam először az azóta kedvencemmé vált angol szóval, a SERENDIPITY-vel. Azon kifejezések közé tartozik, amit nem igazán képes fordítani a magyar: egyszóval szerendipitásként teszi – kösszépen, így már minden világos… Valódi tartalmára jobban utalnak a leíró magyarázatok, melyek szerint a szerendipitás véletlenszerű felfedezés, és/vagy szerencsés véletlen, valamint olyan pillanat, amikor az ember ráébred valamire egy adott dologgal kapcsolatban, annak ellenére, hogy az adott dolognak korábban semmi jelentősége nem volt számára.
A szerendipitás a fentiek mindegyike és összessége egyszerre.
A kifejezést Horace Walpole angol író alkotta, ihletet hozzá a Serendip három királya című meséből merített, melynek szereplői az országot járva rendre olyan dolgokat fedeztek fel véletlenül, amiket nem is kerestek.
Kiváló példa a szerendipitásra a penicillin felfedezése, ami Alexander Fleming nevéhez fűződik, aki egy kórház laborvezetőjeként baktériumtörzseket azonosított be – tette mindezt az alagsorban, a kazánház mellett, ahol a körülmények enyhén szólva sem voltak ideálisnak mondhatók. Csóri Fleming – gondolom átlag szerdán, egy közepesen erős presszó után – pánikba esve vette észre, hogy az egyik legfontosabb baktérium mintáját zöldes-kék penész támadta meg, és nyom nélkül eltüntette azt. További sietős kutatások után kiderült, hogy a gomba a penicillium notatum névre hallgat, ezért az általa napvilágot látott, baktériumölő csodaszert penicillinnek nevezte el, amiről tudjuk, hogy azóta emberek millióinak életét mentette meg.
Ezeket a baktériumokat kereste, Doktor Fleming? Fotó: https://pixabay.com/hu/baktériumok
Szóval ez a serendipity… érzed!
Egyfelől azért szerettem bele ebbe a kifejezésbe, mert számomra varázslatosan írja le az élet kvintesszenciáját: vagy te, és vannak a kis álmaid, például, hogy hívást érzel az írásra, és képzeletbeli képernyődön megjelenik magadról egy kép, amin hosszú, puha kardigánban mesekönyveket írsz a világ összes gyermekének. A belső hívás annyira erős, hogy őszinte hittel indulsz meg a célod felé. Lövésed sincs, hogyan és mikor fogsz megérkezni, de engedsz a belső késztetésnek, és elkezded a mindenféle gondolataidat kiírni a fészbukodra meg egy JutKata nevű blogra, ráadásul bátorkodsz nyilvánosan közzé is tenni azokat, az írásaidat olvasva viszont a kiadók helyett A FÉRFI lép be az életedbe, aztán hippidi-hoppidi, kész a szerelem… ugye, egyre jobban érzed, hogy miért rajongok a serendipity-ért?!
Továbbá azért szeretem a serendipity-t, mert magába olvasztja a SERENITY szót, ami magyarra fordítva derűt jelent; és hát lássuk be: ahhoz, hogy az ember képes legyen észrevenni a célja felé vezető út során az isteni gondviselést az orra előtt bezáruló ajtókban, vagy éppen a kinyíló ajtók mögül érkező váratlan szerencsét, szükséges az alapvetően derűs hozzáállás.
Nem vekengsz, nem ragaszkodsz – szimplán derűvel fogadod, amit az élet kínál. Fotó: https://pixabay.com
Végezetül pedig azért szeretem a serendipity-t, mert benne van a DIP, azaz a mártás kifejezés, és mióta világ a világ, tudjuk: aki a mártást szereti, rossz ember nem lehet.
A pity szótagot ejtsük… szóra sem érdemes, annyira… piti.
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha másoknak is érdekes lehet. Köszönjük!
Hogy ne maradj le a friss tartalmakról, iratkozz fel a hírlevélre, még több csipet jóért, pedig kövess minket Facebook oldalunkon is!