Lázadás az óvodai tortázás ellen

Két évvel ezelőtt egy település önkormányzata levelet küldött a helyi óvodák vezetőinek, hogy az egészség jegyében igyekezzenek visszaszorítani az óvodába bevitt torták, sütemények számát. Nagy közfelháborodás lett a vége. A szülők lázadtak e szörnyű igazságtalanság ellen, csak közben azt nem vették észre, hogy ez a szabályozás éppen  az ő gyerekeik érdekében történt. Felmérések szerint ugyanis minden negyedik óvodáskorú gyerek túlsúlyos, vagy elhízott, ez ellen nyilvánvalóan tenni kell valamit. Valószínűleg ezt ismerhette fel a fent említett önkormányzat.

 

A hír olvasása közben felidéztem gyerekkoromat, a műanyag tortát, amit az óvónők minden kis társam szülinapján elővettek, mi gyerekek pedig körbeültünk, és elénekeltük a köszöntő dalocskát a koronát viselő ünnepeltnek. Kis szívem mindig kicsit elfacsarodott, amikor arra gondoltam, hogy nyári gyerek lévén, én a szülinapi örömöm itt az óvodában soha nem oszthatom meg a többiekkel. Akkoriban még egyáltalán nem volt divat óvodáskorban házi bulikat rendezni, így ez az érzés megmaradt és végigkísérte óvodai pályafutásom, persze később ezt minden gond nélkül feldolgoztam, megértettem. Mégis most is elő tudom hívni ezt az érzést, égő szem, és elszoruló torok, facsarodás gyomorszáj környékén. Ugyanakkor ma már szívből örülök például annak, hogy műanyag torta volt. Szívem pedig más miatt facsarodik el az ovis szülinapozással kapcsolatban, amit ma már egyébként pártolok, hiszen szükségünk van ünnepekre, ünneplésre.

 

 

E kis bevezető után most hozzátok szólok, kik a világ legtermészetesebb dolgának gondoljátok, hogy a gyerek születésnapján tortát visztek be az óvodába. 

Szívből örülök neki, hogy ilyen gondoskodó szülők vagytok, akik a gyereküknek mindent meg akarnak adni, és szebbnél szebb, finomabbnál finomabb tortával örvendeztetitek meg az ovis csoportot azokon a jeles napokon, mikor családotok egy-egy csodálatos kis emberrel bővült. Igen, örülök, mert ez azt jelenti, hogy fontos nektek ez az esemény. 

 

Ugyanakkor be kell vallanom nektek, hogy én a másik tábort erősítem, akiknek számáról fogalmam sincs, hiszen most ez az elfogadott, amit ti tesztek. Mi a másik tábor általában csendben hallgatunk, és vagy fejet hajtunk, beállunk a sorba, és végül is mi is megvesszük azt a plusz egy tortát, vagy kiváltjuk valami mással. 

Most arra kérlek titeket, kicsit hallgassátok meg ezt a másik oldalt is, hátha sikerül kicsit árnyalnom ezt a világ (egyik) legtermészetesebb dolgát.

 

Ugyanis vannak olyanok, akiknek ez nem is olyan egyszerű.

 

Vannak olyanok, akik igyekeznek egészségesen, tudatosan étkezni. Az óvodai étkeztetés még ha általában nem is annyira finom, mint a mama főztje, de gondosan, a gyerekek tápanyag szükségletei szerint összeállított étrend. Amibe nincs belekalkulálva a heti egy-két sütemény, torta.

A mi ovis csoportunk 30 főből áll, plusz négy felnőtt (óvónők, dajka, pedagógus asszisztens), akiknek névnapján, születésnapján van sütizés, tortázás, az már 68 alkalom, ehhez hozzájön a húsvét, karácsony, farsang, gyereknap. Tehát minden hétre egy nassolás biztosan jut, de inkább kettő. (És akkor azt még nem is vettem hozzá, hogy jutalmul is szoktak cukrot, kekszet, csokit kapni, vagy akkor ha nem volt finom a reggeli, és valamit adni kell nekik ebédig.)

 

Mi a gyerkőccel szeretünk együtt sütni, vagy ellátogatni a kedvenc cukrászdánkba. Csakhogy a sok ovis süti miatt ezek általában már elmaradnak. Tőlem személy szerint ezt veszi el ez a szokás, amit szívből sajnálok, de azt is sajnálnám, ha miattam lenne túlsúlyos a gyerekem. 

És itt szeretném leszögezni, hogy szeretjük az édességet, nem tiltjuk tőle a gyereket 100%-ig, de megválogatjuk, hogy mit ehet, és mennyit. Most fektetjük le felnőttkori táplálkozási szokásai alapjait, ezért igenis fontosnak érezzük ezt. 
Amikor elmegyünk vásárolni, és a gyerek bevásárlókocsi gyümölcsökkel és zöldségekkel telik meg, akkor örülök, és nagyon büszke vagyok pöttömre, hogy ilyen egészséges dolgokat választ. Rokonvendégeink is hozzászoktak már ehhez, ritkán hoznak csokoládét ajándékba. Nem biztos, hogy egyetértenek vele, de elfogadták, hogy nem csak édességgel lehet örömöt okozni egy gyereknek.

 

Azt gondolom, ha az óvoda rendesen szeretné ellátni egészségtudatos életmódra nevelő feladatát, akkor ezt nem engedheti meg. Talán hozzájárulhatna a gyerekkori elhízás mérsékléséhez. Az óvoda ugyanis a gyereken keresztül képes nevelni a szülőt is. Ennek mértékét nem szabad lebecsülni. Természetesen vannak olyan óvodák, ahol erre nagyon is odafigyelnek. Maximális tisztelet a kivételeknek.

 

 

Az egészséges táplálkozás témakörén túl én más szempontok miatt sem támogatom ezt a dolgot.

 

Soha nem tudhatjuk, a csoporttársak szüleinek milyen az anyagi helyzetük. Lehetnek olyan családok, akik nem engedhetnek meg maguknak még egy plusz tortát, vagy ha igen, akkor lemondások árán csak. Ha erre itt most azt mondod, akkor ne cukrászdában vegyen, hanem süssön az olcsóbb, akkor azt mondom igazad van, ám a jelenlegi jogszabályok szerint csak üzletben, összetevőkkel részletezett számlás tortát lehet csak bevinni, és van egy-két óvoda, ami be is tartja ezt. Természetes dolog, ha az egyik gyerek bevisz szivárványos, csillámpónis tortát, aminek a közepéből színes csokigolyók potyognak ki, akkor a másik is szeretne valami hasonlót a saját szülinapján, nem szívesen éri be kevesebbel. A szülő pedig nehezen mondja azt, hogy nem, még ha azt is kellene mondania.

 

Vagy ott vannak az ételallergiás gyerekek szülei, akik minden egyes nap, mikor az ovis facebookos zárt csoportban látják, hogy bizony holnap megint tortázás lesz, akkor gyorsan még éjféltájban sütnek valamit külön saját gyereküknek, hogy ő is együtt tudjon falatozni a többiekkel. Ha ez nem sikerül, akkor bizony szegény gyerkőc megint kimarad valamiből.

 

Mondhatjuk ezekre persze, hogy ezeket mind meg kell úgyis tanulni a gyerekeknek, persze vannak társadalmi és egyéni eltérések, de tényleg ilyen szívtelenek vagyunk, hogy ezt már ilyen kis korban beletoljuk abba az édes, pirospozsgás, csillogó tekintetű, kis arcocskájukba? Manapság az írásom elején említett szívfacsarító érzést ez a gondolat szokta leginkább kiváltani.