Egy szkeptikus utazásai ezotéria országába – vagy épp fordítva

Először 7 éves koromban voltam ezotéria országában, akkor szabályszerűen elmenekültem onnan, és nagyon hülyén éreztem magam, hogy egyáltalán ott jártam. Az iskolában kaptam valakitől egy levelet, nem emlékszem már pontosan a tartalmára, csak arra, hogy tizennégyszer le kellett másolni, majd az eredetit elégetni, ha nem teszem, akkor sok kellemetlenség fog érni, ha megteszem nagy szerencse ér. Szorgosan le is körmöltem, aztán az elégetésnél akadtak gondok. Szófogadó gyerekként én nem tüzeskedtem, szüleimet nem mertem megkérni, hogy segítsenek (innen is látszik, hogy azért tudat alatt csak tudtam én, hogy hülyeség ez), végül egyik este megvártam míg begyújtottak a kandallóba, nagyon izgultam észre ne vegyék, kinyitottam az ajtót, beledobtam a papírt. Aztán nem történt semmi nagy szerencse, hiába vártam. Vagy, ha történt, nem is vettem észre. 

Ezután évekig, csak átutazóban jártam újra ott, ami kimerült a horoszkóp olvasgatásban, ami inkább volt szórakozás, mint sem tényleg hittem volna benne. Egyszer láttam egy filmet, amiben az előadó minden hallgatónak kiosztott egy lapot, azt mondta, hogy ezen mindenkinek a személyre szabott horoszkópja szerepel, olvassák el, majd mondják el, mennyire igaz rájuk. A nagy többség teljesen igaznak érezte a leírtakat, ezután megkérte őket, hogy cseréljenek lapot a szomszédjukkal, és tádám, ekkor jött a ledöbbenés, ugyanaz volt, mindenkié. Azóta kedvtelésből számos kutatást olvastam az asztrológiával kapcsolatban, az eredményük mindnek a filmhez hasonló. 

Ezután többször tettem kiruccanást a híres kívánság negyedbe. Itt két dolgot tanultam meg, a gondolatnak teremtő ereje van, de nagyon vigyázni kell vele, hogy mit kívánunk. Erre életemből a sok-sok eset közül csak egy példát hoznék, kamaszkoromban odáig voltam a szőke kék szemű fiúkért, éveken keresztül azt kívántam bárcsak a szomszédunkba költözne egy ilyen fiú, és láss csodát, az első kívánság után úgy 5 évvel jött is egy házaspár a szomszéd házba, volt fiúk is, szőke és kék szemű, ráadásul 5, korukat tekintve a kívánságaim szerinti életkorommal egyezőek voltak. Persze lehet véletlen is, én mindenesetre elhittem, hogy ezt én generáltam valahol.
Amikor errefelé járok, mindig eszembe jut egy vicc is: 
Egy kis falut elönt a folyó. Egy bácsika felmászik egy almafára, imádkozik Istenhez, hogy megmeneküljön. Másnap jön egy csónakos ember észreveszi, felkiált a bácsinak, jöjjön kimenekíti. A válasz: nem kell köszönöm, majd az én Istenem megment engem. Ugyanez történik másnap és harmadnap is. Negyedik nap bácsika felkerül a mennyországba. Rögtön számon is kéri Istent, hogy miért nem segített neki. Mire Isten: Hát hány csónakot kellett volna még küldenem?

Megérzés utcában hasonlókat tapasztaltam. Itt még nem ért csalódás, éreztem meg előre kutyám eltűnését, családtag betegségét, váratlan találkozást, baba érkezését. Igaz errefelé csak akkor járok, ha nagyon fontos, csip-csup ügyekben másfele veszem az irányt, leginkább racionalitás szigetére.

Ha már csalódást említettem, a legnagyobb csalódást a homeopátia fellegvára okozta. Ottjártamkor vettem szuvenírként egy üvegcsével 50 szem homeopátiás bogyót, ami segített volna akkori problémámon. Szerettem volna nagyon elhinni, hogy ez működhet, de nem működött. Aztán számos kutatást olvastam, ami konkrétan bemutatta, hogy ez mekkora nagy humbug. Kár érte. Egyrészt azt gondolom, hogy nagyon helyes, hogy lelepleződött ez az iparág. Volt olyan eset állítólag nem is egy, hogy valaki nem ért időben orvoshoz, mert először homeopátiás szerekkel próbálta magát gyógyítgatni. Másrészt azt gondolom, hogy a placebó hatása miatt egyeseknek nagyon is bejöhetett, helyesen kezelve, pszichés eredetű esetekben, akár még hatásos is lehetett. 
Persze lehet azt gondolni, mekkora naivitás elhinni ilyet, de erősen a hihetőség felé billentette a mérleget sokaknál például az is, hogy gyógyszertárban lehetett kapni. (Az ezekben a dolgokban rejlő nagy üzletekre itt csak annyival térnék ki. Hogy persze ne hagyjuk, hogy ilyen dolgok kiötlői a semmitől meggazdagodjanak. Ugyanakkor azt hiszem akkor jogos igény az is, hogy például az egészségre bizonyítottan káros dolgokat se lehessen eladni, mint a rákkeltő adalékanyagok, permetszerek, mostanában egyes szívgyógyszerek. Ha valaki most azt mondja, micsoda erőltetett, logikai bukfencekkel teletűzdelt gondolkodás ez, azoknak akkor máshogy fogalmazok: Az egyik az hirdeti, hogy ettől meggyógyulsz, vedd meg. A másik azt hirdeti, nem lesz tőle semmi bajod, ne izgulj. Aztán egyik sem igaz. És ki járt jól vele? Hát nem mi hétköznapi emberek, az tuti).