Te meg hogy nézel ki? | Egy csipet jó

Nagy divat mostanában a flitteres póló a gyerekek körében. Ide-oda lehet simogatni a kis flittereket, így változik a kép a pólón. Egyik nagymamától az én gyerekem is kapott egy ilyet. Ha felfelé simogatjuk egyszínű a szívecske, ha lefelé simogatjuk, akkor virágmintás lesz. Nagy volt az öröm, egészen addig, míg észre nem vette a gyerek, hogy három szemecske nem mozdul. Szóval hibás. Mondom azért kimossuk, hátha mosás közben enged kicsit az anyag, és a három rakoncátlan szem is hajlandó lesz virágba váltani.

Pár nap múlva én már el is felejtettem az egészet. Reggel adom a gyerek kezébe a szívecskés flitteres pólót, öltözzünk és irány az óvoda. Erre legörbül a kis szája, a sírás kerülgeti. Kérdezem tőle: mi a baj? A válasz: ebben a csúnya ruhában nem mehetek oviba, mit fog szólni a többi gyerek? Mondom, hát mit szólna? Mire ő: azt fogják rá mondani, hogy csúnya, mert hibás.

Luidmila Kot képe a Pixabay -en.

Nem erőltettem a dolgot. Visszatettem a szekrénybe, és kerestem egy hibátlan darabot. Aznap kicsit nehezebben ment be a csoportba, nyomot hagyott kis lelkében csak az elképzelés is, hogy megszólják valami miatt.

Nem sokkal ezután egyik nap vacsora közben meséli, hogy azt mondta egy kislány a cipőjére, ilyet lányok nem hordhatnak, mert ez fiú cipő, kéket csak fiúk hordhatnak. Eddig ez volt a kedvenc cipője, meg a kék színt is szerette nagyon. Én is szerettem, mert praktikus kis cipő volt. Kényelmes edzőcipő, ami rendesen fogja a bokát, színe és anyaga miatt nem kopik, nem koszolódik könnyen, ráadásul szinte bármilyen színű ruhához fel lehet venni, nem úgy mint a kis rózsaszínt, ami például a piros, sárga, narancssárga ruhákhoz egyáltalán nem megy. Fel is vérteztem magam. Nem hagyom a kis cipőt is az ajándék póló sorsára jutni. És nem hagyom, hogy a gyerekem mások véleménye alapján tegye függővé, hogy ő mit szeret. El is magyaráztam neki, hogy ez csak egy vélemény, a kislányé, amit igazán meg sem kell hallani. Ha ő valamit szeret, nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, de a lényeg, hogy ő jól érezze magát benne. Okos szemein láttam, hogy érti. Nem mondott semmit, de biztos voltam benne, hogy érti.

Másnap a kis kék cipőt vette fel. Büszkén tipegett be az óvodába.

Én pedig munkába menet elgondolkoztam, honnan jut 3-4 éves gyerekek eszébe, hogy megszólják mások kinézetét, öltözetét?

Nem nehéz kitalálni. Persze, hogy a felnőttektől tanulják. Szóval, kedves felnőttek, ti akik megszóljátok a furán öltözködőket, az elhízottakat, a soványakat, az okosakat, a túl szépeket, a kicsit is másokat, a szimplán nektek nem tetszőket, jusson eszetekbe, hogy egy olyan dolgot adtok tovább a gyerekeiteknek, aminek semmi haszna nincs. Miért adtok tovább olyan valamit, amivel a gyereketek aztán másokat fog bántani? Mivel lenne jobb a világ, ha minden kislány rózsaszín és minden kisfiú kék cipőben járna? Jobb lenne attól bármi is, ha mindannyian egyformák lennénk? Mire jó ez az előítéletesség? Mire jók ezek a semmi építőjelleget sem képviselő kritikák? Inkább vegyétek észre a szépségét a sokszínűségnek, és ezt adjátok tovább.