{"version":"1.0","provider_name":"Egy csipet j\u00f3","provider_url":"https:\/\/egycsipetjo.cafeblog.hu","author_name":"ECsJ","author_url":"https:\/\/egycsipetjo.cafeblog.hu\/author\/reggolb_kata\/","title":"Csak leugrom cigi\u00e9rt - avagy egy kapcsolat v\u00e9ge","html":"

Azt ugyan nem gondoltam volna, hogy erre majdnem egy \u00e9vtizedet v\u00e1rnom kell, de ez is elj\u00f6tt. Tudtam\u00a0 \u00e9n, hogy egyszer \u00fagyis \u00fajra tal\u00e1lkozni fogunk.\u00a0 H\u00e1ttal \u00e1llt\u00e1l nekem, egyb\u0151l felismertelek, s\u0151t, m\u00e1r azel\u0151tt tudtam, hogy itt vagy, miel\u0151tt r\u00e1d n\u00e9ztem volna, zsigereimben \u00e9reztem k\u00f6zels\u00e9ged. K\u00f6zelebb mentem, nagyon k\u00f6zel voltam hozz\u00e1d, nyomkodtam a telefont, mintha \u00e9szre sem vettelek volna. Azt\u00e1n feln\u00e9ztem, tekintet\u00fcnk tal\u00e1lkozott. Oh, h\u00e1t szia, el\u0151sz\u00f6r meg sem ismertelek - hazudtam nevetve.\u00a0<\/p>\r\n

Hogy vagy? - k\u00e9rdezted olyan er\u0151ltetett k\u00f6z\u00f6mb\u00f6ss\u00e9ggel hangodban. Besz\u00e9lgethet\u00fcnk persze, mint akik csak \u00fagy egym\u00e1s mell\u00e9 keveredtek a liftben. Mindj\u00e1rt t\u00e1n m\u00e9g az id\u0151j\u00e1r\u00e1sra is kit\u00e9r\u00fcnk. Gondoltam magamban. Pedig \u00e9n csak egy sz\u00f3ra v\u00e1rtam. Egyetlen sz\u00f3ra. Idegesen pislogt\u00e1l a mosd\u00f3 fel\u00e9. Nem, nem, nem ker\u00fclte el a figyelmem. Hogy hasonl\u00edtunk egym\u00e1sra ennyi \u00e9v ut\u00e1n is, te is a p\u00e1rodat v\u00e1rtad, \u00e9s \u00e9n is. P\u00e1r perc, \u00e9s a buliban p\u00e1r \u00f6sszen\u00e9z\u00e9s, mikor mellettem ment\u00e9l el. Ennyi jutott csak kett\u0151nk \u00fajb\u00f3li tal\u00e1lkoz\u00f3j\u00e1ra. Tulajdonk\u00e9ppen el\u00e9g is lehetett volna, ha elhangzik az a bizonyos sz\u00f3. De nem hagyta el a var\u00e1zssz\u00f3 a sz\u00e1d, \u00edgy \u0171rt hagyott bennem, vagyis \u0171rt hagyt\u00e1l bennem megint, pont mint t\u00edz \u00e9vvel ezel\u0151tt.<\/p>\r\n

J\u00f3 lett volna, ha nem \u00edgy t\u00f6rt\u00e9nik. Igen, t\u00f6rt\u00e9nhetett volna m\u00e1sk\u00e9pp is. Csak egy kicsit m\u00e1sk\u00e9pp. A v\u00e9gkifejletet elfogadtam. S\u0151t, sz\u00edvemb\u0151l \u00f6r\u00fcl\u00f6k, hogy te \u00e9s \u00e9n m\u00e1r nem vagyunk mi. N\u00e9ztem a p\u00e1rom, ahogy t\u00e1ncol mellettem, \u00e9s azt \u00e9reztem, a vil\u00e1g\u00e9rt sem cser\u00e9ln\u00e9m el, hiszen \u0151 az, a szerelmem, a legjobb bar\u00e1tom, a t\u00e1rsam, akivel k\u00f6z\u00f6s m\u00faltunk, jelen\u00fcnk, j\u00f6v\u0151nk fonala teljesen egym\u00e1sba gabalyodott, kibogozhatatlanul. N\u00e9ztelek titeket is, \u00e9s azt gondoltam, valahogy ti is \u00edgy lehettek ezzel. Mindenki megtal\u00e1lta a maga boldogs\u00e1g\u00e1t. Sz\u00e9p ez \u00edgy. \u00d6r\u00fcl\u00f6k nektek, \u00f6r\u00fcl\u00f6k magunknak.\u00a0<\/p>\r\n

Ennek ellen\u00e9re bevallom, m\u00e9g m\u00e1snap reggel is eszembe jutott\u00e1l. M\u00e9g a r\u00e9gi email fi\u00f3komat is megn\u00e9ztem, h\u00e1tha eszedbe jutott m\u00e9gis az a sz\u00f3, \u00e9s csak ilyen h\u00e1nyaveti m\u00f3don ut\u00e1nam dobod. \u00dagyis j\u00f3l megy neked ez az emailezget\u00e9s.\u00a0<\/p>\r\n

Igen, most arra a sok \u00e9vvel ezel\u0151tti emailre c\u00e9lzok, amit olyan sz\u00e9pen megfogalmazva egy sz\u00e9p reggel k\u00fcldt\u00e9l nekem. Eml\u00e9kszem, hogy \u00f6r\u00fcltem, hogy \u00edrt\u00e1l, izgatottan nyitottam meg a levelet. Nem sejtettem, nem is sejthettem, semmi jel nem mutatott r\u00e1, hogy milyen lev\u00e9l is ez. Mint a gy\u00fcm\u00f6lcsf\u00e1k, mikor minden apr\u00f3 \u00e1gacsk\u00e1jukban \u00e9rzik a tavaszt, \u00e9s r\u00fcgyet bontanak, azt\u00e1n j\u00f6n a hirtelen fagy, \u00e9s viszl\u00e1t tavasz. H\u00e1t \u00e9n is \u00edgy fagytam meg, mikor olvastalak. Kedves, l\u00e9lekmelenget\u0151, bec\u00e9z\u0151 szavak helyett, elbocs\u00e1t\u00f3 sz\u00e9p \u00fczenet v\u00e1rt r\u00e1m.

<\/p>\r\n

Kapcsolatunk minden egyes perc\u00e9t eml\u00e9kezetemben lez\u00e1rtad egy j\u00f3 nagy lakattal. Semmire nem eml\u00e9kszem, csak erre a \"szak\u00edt\u00e1sra\". Ott hagytad nekem a sok mi\u00e9rtet b\u00facs\u00faaj\u00e1nd\u00e9kk\u00e9nt. Egyszer\u0171bb volt neked \u00edgy, elhiszem. Nem is hib\u00e1ztatlak. Nekem nehezebb volt \u00edgy, ez\u00e9rt sok\u00e1ig hib\u00e1ztattalak. Hogy a kapcsolatunk v\u00e9get \u00e9rt, sorsszer\u0171 volt, mint a tal\u00e1lkoz\u00e1sunk. Ennek \u00edgy kellett lennie. Az \u0171rt magad ut\u00e1n nem te hagytad, hanem a tetted. Porig al\u00e1zva hulltam darabjaimra, \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9semen ejtett\u00e9l sebet. H\u00e1t ennyit sem \u00e9rdemlek. Egy rendes, szemembe n\u00e9z\u0151s szak\u00edt\u00e1st.\u00a0<\/p>\r\n

Most a tal\u00e1lkoz\u00e1sunkkor feloldhattad volna a z\u00e1rat. A kulcs a kezedben volt: bocs\u00e1nat.<\/p>\r\n

\"\"<\/p>","type":"rich"}