Ma láttam egy videót a Cafeblog facebook oldalán, amiben egy kislány ölelgeti az embereket búcsúzásképpen. Egymás után többször is megnéztem. Először csak elérzékenyülten mosolyogtam a kislány cukiságán. A következő megnézésnél azonban már a másik oldalt is jól megfigyeltem. Vajon milyen reakciót vált ki felnőtt emberekből, ha egy vadidegen kislány odamegy hozzájuk, és megöleli őket?
Visszaölelnek, egytől egyig, mind. Sőt előre kinyújtják kezüket, látszik rajtuk, várják, hogy a kislány hozzájuk is odamenjen. Örülnek, nevetnek. A kedvencem a szakállas férfi, aki meg is köszöni, hogy nem maradt ki a jóból.
Az ölelés boldogabbá tesz. A videón is látszik. Meg jó pár kutatás is bebizonyította már ezt. Az embereknek szükségük van rá. Pszichológusok szerint az egészséges működésünkhöz naponta legalább tizenötször kellene gyakorolnunk ezt a mozzanatot. Én igyekszem is tartani ezt. No, nem a kutatások miatt. Belülről jön.
Nagyon szeretem ölelgetni a családtagjaimat. Jó érzés megállni a napi tevékenységek közt pár pillanatra, csak úgy megölelni azt, akit szeretünk, ilyenkor a szívünk fizikailag és lelkileg is a lehető legközelebb van egymáshoz. Majdnem minden érzékszervünkkel ráhangolódunk a másikra, érezzük az illatát, tapintjuk a bőrét, haját, halljuk a szívdobogását, lélegzetvételét, ha nem csukjuk be a szemünk, még látjuk is a másikat.
A jó szoros ölelésnél nincs is rés két ember között, teljesen összezárnak, és egy kis időre kizárják teljesen külvilágot. Épp ezt jelenti az ölelés, hogy van valaki a nagyvilágban, akivel kicsit el lehet felejteni mindent.
Ne hanyagoljuk el ezt a fontos dolgot a minden napokban. Ha először furcsának is tűnik, mert nem mindenki ölelkezős típus, akkor is. Láthattad a videón is, senki nem utasította el, hiszen mindannyiunknak szüksége van ölelésre.

pixabay.com
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, hátha másoknak is érdekes lehet. Köszönjük!
Hogy ne maradj le a friss tartalmakról, iratkozz fel a hírlevélre, még több csipet jóért, pedig kövess minket Facebook oldalunkon is!

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: